Az Egyházi Év
Az egyházi év a keresztény egyházakban használt liturgikus naptár, amely meghatározza az egyházi ünnepek, böjti időszakok és szentek ünnepeinek időpontját. Az egyházi év nem egyezik meg a polgári naptárral, hanem sajátos rendszer szerint működik, amely a keresztény hit fő eseményeit, különösen Jézus Krisztus életének és tanításának fontos pillanatait emeli ki.
Az egyházi év főbb részei:
- Advent: Az egyházi év kezdete, amely Jézus születésének várásával és felkészülésével telik. Általában november végén vagy december elején kezdődik, és négy hétig tart.
- Karácsonyi időszak: Jézus születésének ünnepe, amely karácsonytól (december 25.) január 6-ig, a vízkeresetig tart.
- Nagyböjt: A húshagyó keddtől kezdődő böjti időszak, amely a húsvéti megváltás eseményeire készít fel. A nagyböjt 40 napig tart, és a húsvét előtti időszakban zajlik.
- Húsvéti időszak: A keresztény hit legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadásának ünnepe. A húsvéti időszak 50 napig tart, és pünkösdig tart.
- Pünkösd: A Szentlélek eljövetelének ünnepe, amely a húsvéti időszak záróünnepe.
- Egyházi év egyéb időszakai: Az egyházi év többi részét közönséges időszaknak nevezik, amelyben a keresztény tanítás és a szentek ünnepei kerülnek előtérbe.
Fontosabb ünnepek:
- Karácsony (december 25.)
- Vízkereset (január 6.)
- Húshagyó kedd
- Nagypéntek (Jézus keresztre feszítésének emléknapja)
- Húsvét (Jézus feltámadása)
- Pünkösd (a Szentlélek eljövetele)
Az egyházi év célja, hogy a hívők spirituális életét a keresztény hit fő eseményei köré szervezze, és segítse őket a hitük mélyítésében.